Mikszáth Kálmán szobra és Barni kutyus

Mióta Barni kutyus távolabbra is járkál a gazdival, mert bátrabb lett, rendszeresen megy el a régi nagy mesélőnk, Mikszáth Kálmán szobrának környékén.

 Így a mai estére egy Mikszáth Kálmán novellát választottam, amely egykor középiskolában sikeres (jeles) dolgozatom témája is volt...

A bágyi csoda

Kicsi a bágyi patak. A keskenyebbé vált ezüstszalag széles homokrámát kapott, és a csillogó homoknak is, melyet a népregék tündéreinek pici lábai taposnak, sehol véget nem érő füzesek a kerete.

A bágyi malomban nem tudnak őrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak, asszonyok, Gózonból, Csoltóról, ülik a Bágy partját a malom környékén, és a vizet várják.

Ha nem jön, tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már Szent Mihály lovát is ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól.

Legyen is foganatja, mert a zsilipek le vannak ugyan eresztve, s minden éjszakára gyűjt is annyi vizet a gát, hogy a kereket megmozgassa, egy-két óráig - de mi az ennyi életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá.

Mindenki bosszankodik, csak a molnárné, a gyönyörű Vér Klára jár-kel mosolyogva az őrlők között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság.

Ha így megy, elpusztul a bágyi molnár, kivált, ha sokáig odamarad a katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda is - de meg, csak asszony az asszony, ha aranypaszománnyal övezi is derekát.

Hanem ezt a véleményt nem hagyja szó nélkül Pillér Mihályné Gózonból.

- Asszonya válogatja biz azt. Igaz-e, Tímár Zsófi. Ámbátor a molnárnéért magam sem teszem kezemet a tűzbe, mert a veres haj... hej, az a veres haj... Igaz-e, Zsófi lelkem?

- Nem igaz, Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép is.

- Látod is te a fekete kendőd alul!

- Itt voltam, mikor férje elment... hogy megsiratta, százszor megölelte.

- Minden okos asszony úgy viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala van kívül. Ej no... hát csak érzékenyen búcsúztak?

- A molnár azt kérdezte Klára asszonytól: "Hű maradsz-e hozzám?" Vér Klára így szólott: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul."

- A Bágy fölfelé? - kacagott fel Pillérné gúnyosan. - Ehhez tartsd magadat, Gélyi János!

A többiek is nevettek. No 'iszen az kellene még, hogy az a kevés víz is visszaforduljon... Jámbor bágyi patak még lefelé is csak ímmel-ámmal folyik. Maholnap nekigyürkőzik a homok, s megissza az egészet egy kortyra.

Mindenik jól mulatott a patakon és a molnárné fogadásán, csak Gélyi János nem. Elpirult a Pillérné szavára, mélyen a szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen, hogy el ne láthasson alóla a sövényig, ahol a molnárné ruhákat terítget a karóra száradni.

A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncoltak a sövényen, s ahol megnyalják a nedves vásznat, fehérebbé válik.

A Gélyi János szeme is arra vet sugarakat, s a Vér Klára arca pirosodik tőlük.

Észreveszik... hogyne... az őrlő asszonyok az odanézést is, a visszanézést is. Szóba rakják... hogyne... s amit nyelvük érint, nyomban feketébb lesz.

De nini, mintha ők beszélték volna hirtelen össze azt a sötét felhőt, egyszerre elborítja nyugat felől az egész égboltot. No emberek, gózoniak, majornokiak, mozogni fog itt a garat estére.

Kis uzsonna táján olyan záporeső kerekedett, hogy még a barázdák is patakká dagadtak. De 'iszen mégse bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette Szent Mihály lovát.

Három nap, három éjjel járt a malom, megfogyott az őrölni való meg az őrlő. Harmadnap estefelé nem maradt más, csak Gélyi János tíz zsák búzája.

Talán szándékosan hagyta utolsónak a menyecske, hogy ő maradjon a legtovább? De hátha csak incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása... Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla...

Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné.

- Hallod-e, Vér Klári... Magunkban maradtunk. Jól tetted, amiért utolsónak hagytál...

- Nem én hagytalak. Öregeké az elsőség a malomban - felelte Vér Klári sértődve, s hátat fordított Jánosnak.

A köpcös, zömök legény eléje állott, s szép nagy szemei mámoros fényben égtek.

- Ne menj be. Azt akarom mondani, négy napja vagyok itt már szekérrel, elfogyott a takarmányom, éhesek a lovaim. Adj egy köteg sarjút a padlásról.

- Akár kettőt.

- Én pedig már két éve vagyok szomjas egy csókodra - suttogá, s szemei bámészan tapadtak arra a liliomderékra, mely megtörni látszott ettől az egy szótól. - Adj egy csókot, Klára!

- Egy felet se, Gélyi János. A te szeretőd voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most másnak a felesége vagyok.

Fölszakadt a sóhajtás a Gélyi János melléből:

- Verje meg hát az Isten azt a csillogó veres hajadat, mely a nyugalmamat megint elsöpörte.

Befutott az asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem is jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer belülről az őszi könnyezést.

János ott is megpillantotta.

- Hej, majszterné asszony! Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott gúnnyal az ablakhoz lépve.

- Nem lesz az, csak derce - vágta vissza csintalan mosollyal a molnárné. - Vagy igaz, hisz te a zsákjaidat érted! Éppen mostan őrlik, a fele már megvan.

Ajkaiba harapott Gélyi János, s zavartan hebegte:

- Hát a másik fele?

- Egy-két óra alatt az is meglesz, s mehetsz isten hírével.

- Hanem addig legalább eressz be magadhoz a melegre. Otthon felejtettem a ködmönömet; fázom.

Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán igazán hideg lehet ott künn... hiszen ő is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli:

- No, gyere be hát, ha szépen viseled magad...

Bement Gélyi János, és akár ki se menne többé soha. De takaros asszony, de mindene módos, járása, nézése, szava, mosolygása. Csak meg ne őrölnék hamar azt a búzát!

Gondolt valamit, s kiosont a molnárlegényhez. Rátalált a sötétben a füttyéről. A gádorhoz volt támaszkodva.

- Te, Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll a malomkő, és meg nem mozdul reggelig.

- Hüm! De mikor annyi vizünk van!

- Mondd az asszonynak, hogy nem elegendő, hogy gyűjteni kell, s ereszd le a zsilipeket.

A pörgettyű meg a pitle zaja elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.

- Ühüm! Csakhogy akkor átcsap a gáton...

- Ne törődj te azzal, neked adom még a selyemvarratú dohányzacskómat is.

- Szurkálóval, acélostul?

- Mindenestül.

Mikor leeresztette a zsilipeket Gyuri, megállt, várakozott. Hátha figyelmessé teszi a molnárnét a kerék megállítása, s kijön, megindíttatja?

Senki sem jött sokáig. Egyszerre a gyertyavilág is elaludt bent a szobában. És a nagy némaságban csak mintha messze, nagyon messze csikordult volna egyet egy kulcs a zárban.

Gyuri vigyorogva húzta szét nagy száját, kivicsorított apró fogai, amint bozontos fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami fehér lepke vergődnék a fekete éjben.

Nagyon meggyűlt a víz éjjel táján a malomgátnál, s amint a két sziklás hegyoldal között megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy darabig a gátat, majd a partokat, hanem aztán meggondolta magát, s szép csendesen visszafordult.

A hold most bukkan ki, s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi patak tükrén.

A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet - s íme, fölborzolta. A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket, s gúnyosan suttogják: fölfelé folyik a bágyi patak!...

Barni a Klauzál téren

Barni a Klauzál téren már imád futni, ... persze, a gazdinak kötelező vele, mert a kiskutya mindig el akarja húzni..és cuki mikor erőlködik...

Mindenesetre forróságban sem volt hajlandó inni a millenniumi díszkútból...

A millenniumi díszkút Tóbiás Klára alkotása, amelyet Szent István királyunk koronázásának ezredik évfordulójára, 2000-ben állítottak fel a Kárász- ház előtt.


"A bronzból és mészkőből épült szobor kompozíciója egy sokszögű gúlát zár be. Alul a kutat a tértől egy hármas talapzat választja el, erre került a mészkő kút alap, amelyen oroszlánok állnak szárnyaikkal az országalmát tartva. Az oroszlán Szent István címerállata volt, ugyanis oroszlán szerepel mind a királyi jogaron, mind a koronázó paláston. Az itt lévő négy oroszlán teljesen egyforma. Szárnyaikkal kissé zavarólag hatnak, hiszen a szárnyas oroszlán Velence címer állata. A Szárnyak talán az oroszlánok által megtestesített erények miatt szerepelnek, ugyanis a keletre néző oroszlán a hit, az északi a bátorság, a nyugatra tekintő a becsület, míg a délre tájolt a fény allegóriája."

Sík Sándor emléktábla, Barni kutyussal

Ma Sík Sándor emléktáblája felé haladtunk, a sétány után, amely a Szegedi Tudományegyetem Elméleti Fizika Tanszékénél található.


A Wikipédia adatai alapján:

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan. 

Öccse Sík Endre író, jogász, diplomata, külügyminiszter, történész.

Ha nem értesz egyet, nyugodtan javithatod regisztrációval a bejegyzésüket...

Barni kutyus, mire beillesztettem a facebook fotót, el is aludt az ölemben.... lábai széttárva az égnek, a feje orrocskájával a alkaromon a könyökömnél, és jóízűen horkol. a háttérben a videó sem zavarja, és nem ébredt fel emmi beszélgetésre és a gépelésemre sem... nagyon édes...

Édesapám ma 3 éve, hogy elhunyt Nyíregyházán, a Jósa András Kórházban....

Éppen ezért két versét választottam mára a híres költőnek... Olvassátok, míg Barnika biztonságban érezve magát, horkol az ölemben...

Apám

[jegyzet]

Apám. Két szikra szem. Nagy, tiszta homlok.
Úgy áll előttem, mint egy óriás:
Egyszerre vonz és apróvá aláz,
Néhanap szinte lába elé omlok.

Úgy néz, akár egy római szenátor.
És én tudom: ha megaláztatik
Az igazság, ő nem lesz második,
És haláláig verekedni bátor.

Haragos hangon diktál a segédnek.
Most cikket ír. Borzongva hallgatom
A sok latin szót és büszkén tudom:
Holnap a nagyok mind erről beszélnek.

Rettegve nézek csillogó szemébe.
Tudom: ő védi a szegényeket,
És hátamögött sok nagy úr nevet,
De hízeleg mindenki a szemébe.

És néha, csendes őszi este, ketten
Sétálgatunk a kerti fák között,
Beszélgetünk, és érzem, hogy növök,
És hogy tágul a mindenség köröttem.

Elment. A tornyos ház is másoké lett.
De sokszor hallom, hogyha egymagam
Ott járok olykor este: "Kisfiam,
Az igazság erősebb, mint az élet."

Anyukám

  A sárkányfejes régi lámpa
  Kigyúlt a nagy asztal felett.
  Anyám fáradt kezébe varrás,
  Előttem kusza füzetek.

Anyukám, én valamit kérdezek,
Most, hogy alusznak mind a gyerekek.
Én már nagy vagyok, ők még kicsinyek.
Tudom, árvák és szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem is lakhatunk,
És sorban, lassan mindent eladunk.
Tudom, másképp lesz minden ezután.
Hogy is lesz most már, édes anyukám?

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

  Tél van. A kis-házban lakunk.
  Kint megfagy az emberlehellet.
  Megjött anyám. Ketten vagyunk.
  Úgy didereg a kályha mellett!

Tudom, bátor vagy és erős, anyám:
Ó, emlékszem, hány nehéz éjszakán
Virrasztottál az ágyam oldalán,
És néha csodát teszel, és varázst,
S majdnem megverted egyszer a vadászt,
Mikor a Miklóst bántotta, - de lásd,
Azért így mégis csak nem élhetünk!
Minekünk megvan mindig mindenünk,
Te meg napestig, - Isten tudja, hol? -
Csak lótsz és futsz és egyre dolgozol,
És egyre sápadsz és soványodol.
Hová jutunk így anyukám, hová?
Itt hagysz te is, ha így megy ez soká!

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

  Járunk az Isaszegi úton,
  Szénát lehel a levegő.
  Mögöttünk mosolyog a múlt,
  Előttem dalol a jövő.

Anyuka, meglásd, én költő leszek,
Nagy költő, mint a régi váteszek!
Akarok tudni, tanulni, sokat,
Segíteni az elhagyottakat,
Dolgozni, mint te, éjszakákon át:
Dicsővé tenni a magyar hazát.
És hogy engem is mind szeressenek,
Mint téged, anyukám, az emberek,
És úgy elmondják minden bajukat.
Mondd, anyukám, melyik a hasznosabb:
Az író, vagy az ügyvéd, vagy a pap?
Melyik kell jobban Hazánknak manap?
Tanítani is szeretnék nagyon,
És játszani, igazi színpadon!
De költő, mégis, az legszebb talán!
Mi legyek, mondd meg, édes anyukám!

- Majd megsegít az Isten kisfiam! 

http://mek.oszk.hu/01000/01065/html/sik_07.html#h2-259

Szeged, Aradi vértanúk tere

A kicsit hűvös napfényes napon Barni kutyus örömmel sétált végig a Sétányon és a téren keresztül vissza hazáig...

A kedvenc emlékművénél fotóztunk is egyet... Nagyon szép, érdemes megvizsgálni és néha nem csak elrohanni mellette Egyetemre vagy munkába menet, séta közben...

Séta közben Barnival, a kis uszkárral

Kicsit rosszul sikerült a feltöltés és szerkesztés, mert a Facebookon készített kép nem forgatható a szerkesztésnél és nem lehetett a szöveget sem igazítani valami hiba folytán. Remélem, azért élvezhető lesz!

Séta közben Barni kutyussal...

Barni kutyus rövid története

Barni kutyus 3,5 éves kis törpe uszkár.

Budapest környéki tenyészetből származik, barna és szürke fajtatiszta uszkár szülőktől.

Sajnos nincs törzskönyve, de nagyon szép és kedves, érzékeny kutyuska.


Mindenkinek tetszik az utcán, ha végig sétálunk. Büszke, mégis szerény tipegésével felkelti a figyelmet.


Kis göndör szőrű kutyuska, nagyon szeretet és mozgásigényes, bár kis törékeny csontjaira és izomzatára vigyázni kell a gazdiknak.


Minden orvosi vizsgálat után a doktor bácsi szerint egészéges kiskutyust is megviselte a gazdi váltás, és a felvigyázó gazdihoz iszonyúan elkezdett ragaszkodni.



3-5 kg közötti testsúlyával könnyedén játszhatnak vele idősek és gyerekek is.


Kicsit még fél a kutyusoktól, de mindenki szereti megsimogatni, megszeretgetni.


Nagyon gyorsan tanul, az egyszer megismert utcát később utána felismeri.


Egyre kiegyensúlyozottabb a több száz km-es távolságú utazás után.


Láthatóan a GPS ismert számára, sokat vihették kocsival és a búcsú emléke nyomott hagyott benne, régi gazdijától. Ezért szeretném felhívni mindenki figyelmét, a kiskutyák, nagy kutyák is megjegyeznek mindent, ha esetleg elszakadnak az előző gazditól, akkor is.


Barni kutyus szerető gazdit keres, aki szeret túrázni, és sokat járkál, de vigyázni is tud rá, és szereti őt.

Mivel vízivadas kutyus, szereti az esőt is.. Bár ugyanúgy vigyázni kell rá, nehogy megfázzon,  és beteg legyen.

Szeret a gazdi ölében feküdni amikor gépel, és nem zavarja a zene, a televízió, még nézni is szereti :).


Sőt, nagyokat durmol a kellemes, nyugtató zenékre, klasszikusokra is.


Nem is akar elmozdulni az ölemből, ha le akarom rakni. Jót hortyog, mint egy kis kölökkutyus, és csöndesen kellemes morgást hallat.


Egyszerűen kis cukorfalat.


Mivel nem utazhatott Ausztriába, Szegeden maradt. Orvosi vizsgálatokkal, minden oltással, féregirtással, bolhanyakörvvel rendelkezik.

Ki sem akar ma egész délidő alatt három órája mozdulni az ölemből, bármit teszünk, nem zavarja telefonálás, zene, kabaré, beszélgetés...


A kozmetikában sem mozdult meg, nem zavarta a kozmetikust mikor megérkezett Szegedre, és nyári frizurát kapott, bár a pamacsainak elvesztése tükörbe pillantva meglepte.

A körmei elég gyorsan nőnek, sokat kell betonon is járnia, nem csak a park puha füvén szeret szaglászni, imád a gazdival futni, így aztán a gazdi is edzésbe jött újra, mióta pár évtizede a versenyszerű futást abbahagyta, rövid- és hosszútávon.


 A napi séta km-re eléri a 12 km-t is, meg sem kottyan, de utána nagy a durmolás.


Főleg a Tisza-parton szeret sétálgatni, meg a virágágyásokat kedveli, mellette szimatolgatni. Talán mert régi gazdival mindig az udvaron bolyongott és hűsölt a többi kutyussal.


A gazdik figyelmébe ajánlanám, hogy a kutyusok is szeretik a szépet.


Saját külön bejáratú kis táskájába hamar beleszokott és belemászik, ha a gazdi a kabátját veszi, már sietne is vele...


Sok kedves vonását fel sem lehet sorolni, ha valaki türelmes vele és mindent megtanít, bántás és nyugtalanság helyett.. A kutyus átveszi a határozottságot és megtanul mindent.


Szép napot kívánunk Barni kutyussal!

Barni kutyus, a törpe uszkár

A törpe uszkárokat sok néven ismerik: Barbone, Pudle, Miniature poodle, Caniche.

A fajta maga franciaországi tenyésztés.






Az uszkár egy gyengéd, barátságos, vidám, figyelmes, intelligens, élénk, szeretetteljes, hűséges, játékos, és tanulékony fajta.
A leggyakoribb színek: fekete, csíkos, krém, barna, ezüst, fehér.
Annak érdekében hogy az egészséges maradhasson, rendszeres testmozgásra van szüksége.










Az uszkárokat egyik legkedveltebb kutyafajtaként tartják nyilván Magyarországon.
A jelenlegi ismert tenyésztések alapján alapvetően négy méretkategóriában léteznek.




Óriás, közép, törpe és toy uszkár.




A történetéről annyit illik tudni, hogy eredetileg vadászatra, apportírozásra tenyésztették őket.




Mivel a fajta jellegzetes oroszlános bundája könnyűvé tette az úszást, nagy népszerűségre tettek szert.




A művészetben való ábrázolásoknál meg kell említeni:


A 16. századból való nagy festők képein is megtalálható az uszkárhoz hasonlító kutya.





Az uszkárok a 18. században kezdtek elterjedni ölebként is és cirkuszok is szeretettel alkalmazták. Könnyen tanult, és sokféle mutatványra volt képes.








Ma már sajnos - a különlegessége miatt is, - elfelejtették, hogy komoly munkakutya múlttal rendelkezik.




Ehelyett inkább gyakran agyon cicomázzák, fésülik, díszítik: sokszor elkényeztetett kedvencé válik.







A biológiai-történeti fejlődésénél meg kell említenünk, hogy az eredeti uszkár a mai óriás uszkárhoz hasonlítható leginkább méretben és akkor zsinóros szőrköntös viselete volt jellemző rá.





A jelenleg ismert adatok alapján a tényleges tenyésztése 1893-ban kezdődött. Ezek után körülbelül 1932-ben a franciákkal közösen átdolgozták a fajtára jellemző standardot.







1936-ban ismerte el hivatalosan az FCI, és ezzel a tettével fajtagazda országnak Franciaországot jelölte meg.

Kisboldogasszony napi séták Barni Kutyussal

Egyesek szerint a kutya a gazdi rezgését veszi át, ami nem igaz. Barni kutyus mindenkitől fél, és nem kellene rosszat kitalálni.

A gazdi nem az a típus :). A felvigyázó sem..

Ma sok helyen járt újra, de most figyelt a környezetére is.

Már nem félt az agártól sem.

A gazdi a kiskutyát mindig félteni fogja, a nagytól is. Az agártól is meg a terriertől is, bármitől, ha az félni kezd a másik kutyától és látszik rajta.

Aki nem tetszik Barninak, azt elkerüli, és a gazdit elrángatja onnan.

Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,
ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,
nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen,
és csecsszopók, akikben megnõ az értelem,
világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944)

Radnóti Miklós (1909—1944) 

Barni kutyus - Napi séták 1.

2012. 08.20-án Barni kutyus mindenkit felállított a szökőkút széléről, aki a napi sétája során az útjába ült.

Megszeretgette mindenki :)


Szótlanul állt addig mellettük, amíg fel nem álltak és tovább nem engedték a szökőkút szélén...

Köszöntő - Barni kutyus

Kedves Olvasók, Írók, Kutatók!

Barni vagyok, a Kulturális Kutyus.

3,5 éves, törpe uszkár.

Göndör-bongyor szőrőm egy hónapja lett nyári frizurára vágva, amikor Budapest környékéről 

Szegedre költöztem. 

Külföldre utaztam volna, de a törvények és a viselkedések mást hoztak,  megváltozott  a helyzet.

Kicsit nyugtalan vagyok a pici gyerekek kíváncsisága és tapizása, gyurmázása és gyomrozása mellett, és először még félős..

Szimatoltasd meg velem a kezedet, mielőtt hozzám érsz!

Szeretnék hamar "meggyógyulni", az emlékeket nehéz elfelejteni. 

Bár ez az érzékenység elsősorban csak a környezeti változás és a búcsú, meg a korábbi emlékek oka..

Füves udvaron és szobában éltem, sok kutyussal..

A gazdik találgatnak, hogy én  lehettem az udvar ura, a viselkedésem alapján...

Imádok mindenben elől járni, és ki is húzom ám magamat..

Most pedig nagyvárosi kutya lettem...

Minden papírom megvan, fajtiszta kiskutya vagyok.

Egészséges, viszont félős és nagyon szeretetigényes!

Ha találkozunk, kérlek vigyázz rám, mert ismeretlen okokból félek a többi kutyától.

Nagyon csöndes, szobatiszta kutya vagyok, és nagyon szeretem a párokat, a családot, a gyerekeket, 

gyakorlatilag minden "falkát".

Szeretek gyerekcsoportok után szegődni, félek a durva zajoktól.

Ezért kérem, vigyázzatok rám nagyon!

Szeged is ismeretlen nekem, a múltkor elszöktem a gazdi 4 éves kislány unokájától, mert megijedtem egy törpe tacsitól és kis csemetéjétől, aki felénk szaladt, és a kislány ijedelme átragadt rám, és a szokott úton végig iramodtam egyedül,

Egy ismeretlen pár fogadott be, míg a gazdiék mindenütt bekerestek, rádiós segítséggel is..

Mert aki meglátott, azonnal hazavitt és nem sétált velem egy kicsit, hogy a gazdik megtaláljanak.

Amíg idáig eljutottam, nagyon sok dolgon mentem át egy hónap alatt..,

Erről és a többi megélt dologról szeretnék nektek beszámolni, a gazdin és a rám vigyázókon keresztül.

Remélem, hamarosan megtalálom új gazdimat, és történeteimmel segíteni fogom a kultúrát, aminek nagy kedvelője vagyok...

Hiszen, hagyom a gazdit fotózni séta közben, és imádom a zenét is!

Jó szórakozást kívánok és jó kutatást, munkát 

NEKED, 

AKINEK A NYOMÁBA SZEGŐDTEM, 

ÉS 

AKI A NYOMOMBA SZEGŐDNI IGYEKSZIK...

Készen álltok az útra?

Akkor utazunk...

Gyalog és járművel, 

és gondolatban..

Jó utazást kívánok az  állatok, a kutyapszichológia és a kultúra világába!

BARNI , Kulturális Kutyus

Útlevéllel, orvosi papírokkal

is sérülten...

A lelki utazás gyógyít, 

és ígérem szocializálódni fogok nem csak a kispajtik, de a kutyatársak felé is.

Addig is nagyon vigyázzatok rám, mert a kis- és nagy kutyusoktól is félek, 

és irtó huncut színész vagyok...

:)

Az interneten és újságokban talált hirdetések alapján rám találhatsz, 

ha az utcán nem futunk össze.

Vigyázz, veszélyes ellenfél vagyok, 

iszonyúan jól futok és úszom..

Beneveztem a Samsung Health játékára is a gazdival, 

és a magyarok közül egyelőre mindenütt vezetünk, pedig a műholdas adások nem jól érzekelnek és nem mérték jól a megtett utunkat!

Szóval, sportos kutyus is vagyok...és iszonyú szeretetigényes..

Te is megsimogathatsz, ha találkozunk...

Vigyázz!

A gazdira félétékeny is tudok lenni, bármilyen csöndes vagyok..

Szép hangom van, néha morgok csak, és nem sokat ugatok..

De jól védem a házat :)

S ráadásul  roppant cuki vagyok.

Meg, mindenütt szeretek falkavezér lenni, elől haladok az úton..

a gazdi csak utánam jöhet, ha a lábánál megyek, akkor is..

Gyorsan megtanultam mindent, a gazdi hamar megtanított mindenre, amit nem tudtam...

Nagyon aranyos főszerkesztő vigyáz rám.. és imádom..

hatalmasat aludtam ma az ölében, a szép relaxációs zenére, jobban, mint a helyemen...

Ugye, érdekes amiről beszámoltam?

Akkor kövess engem!

Elviszlek a város és a világ számos helyére...

Indulhatunk!

Várom a kedves új gazdimat..

Addig is eldöntöttem, hogy internetes és filmsztár akarok lenni...

Vajon sikerül, uszkár frizura nélkül is?

A gyógyvíz ital és fürdő minden esetre nagyon jót tesz nekem, és az is, hogy sokan szeretnek és féltenek, 

és az autók is előre engednek a zebrán, ha sétálunk,...

Csak ne lenne ekkora kipuffogó szag mindenütt, az én szintenem...

Ilyenkor mindig fulladást és hapcizást játszok, hogy a gazdi ölbe kapjon és cipeljen..

Nincs igazam?

Az elkövetkező időben kulturális utazásokról fogok beszámolni, merre jártam  a pót-gazdival és gazdival.

Mert hát, aki velem van, az a gazdi mindig...